A Közép- és Kelet-Európai WWF (WWF-CEE) nemrég közzétett kutatása szerint az árterek helyreállítása nemcsak a biodiverzitás megőrzésében játszhat kulcsszerepet, hanem a klímaváltozás elleni küzdelemben is. A Tisza egykori árterein végzett, hároméves (2022-2024) vizsgálat bizonyította, hogy a természet lágy ölén lehet a megoldás arra, miként alakulhat egy táj üvegházhatásúgáz-kibocsátóból nettó elnyelővé.
Az Alföldön a táj működésének egykor kulcsa volt a kiterjedt ártér időszakos elöntése. Magyarán: a víz jelenléte. A folyószabályozások azonban alaposan átrajzolták a térképet – Európa egykori ártereinek több mint 90%-án megszűnt a kapcsolat a folyókkal.
“Ennek az egyedülálló tanulmánynak a célja, hogy más szemmel tekintsünk egykori ártereinkre,” – mondta dr. Ádám Szilvia, a projekt koordinátora, a WWF munkatársa. “Az árterek helyreállítása egy olyan utat kínál, amely egyszerre képes kezelni a biológiai sokféleség csökkenését és tovább haladni az éghajlati célok teljesítése felé.”
Üvegházgázok mérlege – nem csak a CO₂ számít
A kutatás nem csupán a sokat emlegetett szén-dioxidra koncentrált, hanem a teljes üvegházgáz-háztartást vette górcső alá. Bár kevesebb szó esik róluk, a metán és a dinitrogén-oxid is jelentős szereplők a klímaváltozásban – az utóbbi például 100 éves időtávlatban közel 300-szor erősebb melegítő hatással bír, mint a szén-dioxid.
Jelenleg az egykori árterületek 70-80%-án intenzív szántóföldi művelés folyik, ahol a műtrágyázott gazdálkodás során jelentős mennyiségű dinitrogén-oxid szabadul fel. Ezzel szemben az időszakosan elöntött területeken a dúsabb növényzet révén megnövekedett a biomassza-termelés, így a szén-dioxid-megkötés olyan mértékű, hogy képes ellensúlyozni a másik két üvegházhatású gáz kibocsátását.
Három szinten bizonyítva
A kutatók három különböző léptékben vizsgálták az ártéri helyreállítás hatásait:
- Helyi szinten (20-30 hektáros mintaterületeken)
- Mélyártéri szinten (a Nagykörűt körülölelő 4500 hektáros területen)
- Táji szinten (a Tisza magyarországi szakasza mentén, 150 000 hektáron)
Mindhárom vizsgálati szint ugyanazt mutatta: az árterek helyreállítása jelentősen javítja az üvegházgáz-mérleget. Sőt, mélyártéri vagy táji szinten a területek a jelenlegi kibocsátóból nettó elnyelővé váltak.
Nem muszáj mindent beáldozni
Ami különösen figyelemreméltó: nem kell teljes egészében lemondani a mezőgazdasági termelésről. A kutatás szerint ha a vizsgált egykori ártéri terület mindössze kétharmadán az időszakos árvizekkel összhangban lévő gazdálkodásra váltanak, már az is jelentős szerepet játszhat az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében.
A terepi mérések azt is bizonyították, hogy időszakos vízborítás esetén még nagy szárazság idején (például 2022 nyarán) is képes az ártér termékeny maradni, talaja hűvösebb és nedvesebb az ármentesített területekhez képest. Miközben az alföldi táj kritikus szárazodása és az aszályos időszakok erősödése minden évben egyre sürgetőbb megoldásért kiált.
Többszörös haszon
A helyreállított árterek nemcsak az üvegházgáz-mérleg szempontjából előnyösek, hanem számos egyéb szolgáltatást is nyújtanak: javítják a mikroklímát, mérséklik a hőhullámokat, fontos élőhelyeket teremtenek, és a talajvíz beszivárgását is elősegítik.
Ahogy az online összefoglalóval is bíró tanulmányban fogalmaznak: “Tanulmányunk fő konklúziója, hogy egykori ártereinkre a klímaváltozás elleni harcban is szövetségesként tekinthetünk.” Az ilyen természetre alapozott megoldások hozzájárulnak az Európai Unió klímavédelmi céljainak eléréséhez, különösen a 2050-es klímasemlegesség megvalósításához.
A természet, úgy tűnik, készen áll segíteni – csak hagynunk kell.
Forrás: WWF
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
